Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kovaszna Megyei Csendõrseg

2006. augusztus 30.

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

2007. október 19.

Ismét olyasmit kérdeznek, amit nem árulhatok el – jelentette ki Adrian Faur alezredes, a Kovászna megyei csendőr-felügyelőség parancsnoka, amikor az állomány létszáma felől érdeklődtek. Elmondták neki, hogy a szintén belügyhöz tartozó rendőrség és a készenléti felügyelőség is közölte munkatársai létszámát. Közel nyolcszáz rendőr dolgozik a megyében, s a Mihai Viteazul Felügyelőségen a készenlétiek száma év végére 522-re nő. A csendőrség esetében azonban a létszám ,,minősített információ”. /Szekeres Attila: Hány a csendőr? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

2007. november 10.

Hatvan csendőr tud magyarul – közölte Adrian Faur alezredes, a Háromszék megyei csendőr-felügyelőség parancsnoka. Azt, hogy a szám az állománynak hány százalékát teszi ki, nem árulta el. /Szekeres Attila: Tudnak magyarul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

2008. február 26.

„Pszichikai kényelmetlenséget” okoz a székely megyékben a román karhatalmi szervek túlméretezettsége – figyelmeztetett Antal Árpád képviselő, sérelmezve, hogy a sepsiszentgyörgyi csendőrségnek túlduzzasztott az állománya. Ugyanez a helyzet Hargita megyében is. Aggasztónak tartja, hogy a például a sepsiszentgyörgyi csendőrség épülete akkora, hogy akár Bukarestet is kiszolgálhatná, nemcsak egy hatvanezer fős várost. A csendőrségen dolgozó „ezernyi alkalmazott” között alig akad magyar nemzetiségű. Antal Árpád azt is sérelmezi, hogy a román állam Hargita és Kovászna megyében még mindig nem adta át azokat a kaszárnyákat, amelyeket nem használ már a Védelmi Minisztérium. A politikus korábban interpellált ez ügyben a parlamentben, de azt a választ kapta, hogy a katonai egységek bezárásáról kizárólag a Legfelsőbb Védelmi Tanács dönt. „Így elhatároztam, hogy Sógor Csaba képviselő segítségét kérve az Európai Parlament elé viszem az ügyet” – mondta Antal. „Pszichológiai kényelmetlenséget” okoznak a hadsereg lőgyakorlatai is a Székelyföldön. Csíkszereda Zsögöd felőli részének lakói közül többen arra panaszkodtak, hogy megsűrűsödött a puskaropogás a Csíkszereda melletti katonai gyakorlótéren a Koszovó függetlenségének kikiáltása utáni napokban. Egy idős asszony felidézte, hogy a kilencvenes évek elején, március 15-e körül, valamint a csíksomlyói búcsú idején helikopterekkel próbálták megzavarni a zarándokok áhítatát. A Kovászna megyei csendőrség szóvivője nem tudta megmondani, mekkora a sepsiszentgyörgyi csendőrség állománya. /Illyés Judit, Horváth István: Egyenruha-pszichózis a székely megyékben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

2008. április 18.

Április 11-én Gelencén békésen sörözött néhány ember, a kerítésen kívül megállt egy kék terepjáró hat csendőrrel. A csendőrök igazoltatni akarták a társaságot, de legtöbbjüknél nem volt személyazonossági, hiszen csak kijöttek beszélgetni. Különösebb szóváltás nem történt, a csendőrök elmentek. Két óra múlva váratlanul visszatértek az üzlet elé, Pap Lászlónak hátrakötötték a karját, hozzáütötték a kocsi oldalához, megbilincselték, majd begyömöszölték a terepjáróba azzal a céllal, hogy viszik Sepsiszentgyörgyre azonosítás végett. A bilincs és a csendőrök keze nyoma még másnap is meglátszott a karján. Pap László szabályosan belecsinált a nadrágba, ezért meggondolták magukat, és kitették őt a kocsiból a falu fő utcáján. Időközben Pap István magánvállalkozó, helyi önkormányzati képviselő odajött, ahol fiát kitették a kocsiból. Pap Istvánnak a csendőr tudomására hozta, hogy a fia visszaeső bűnöző. A faluban él egy névrokon, vele téveszthették össze, hiszen fiának soha nem volt dolga a rendőrökkel. Szakács Tibor polgármester az eset kapcsán átiratot küldött a megyei csendőrség parancsnokának, az ügy kivizsgálását kérve; emlékeztetve, hogy nem ez az első eset, amikor a csendőrök visszaélnek hatalmukkal. Pap István fia bántalmazásáért az ügyészségnél emel panaszt a brutális csendőrök ellen. /Csendőrségi túlkapás Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

2008. április 22.

A csendőrség kivizsgálja a gelencei eset körülményeit, közölte Adrian Faur alezredes, a megyei csendőr-felügyelőség parancsnoka. Csendőrségi túlkapás Gelencén címen a Háromszék április 18-i száma jelezte, hogy egy csendőrjárőr szabálytalanul járt el igazoltatás során, és durván elbánt egy férfival. A Háromszék korábban másik esetről is írt, egy nagyborosnyói illetőségű csendőr tavaly karácsonykor Zágonban duhajkodott. Az esetet kivizsgálták, a leírtakat valósnak találták, a parancsnok felbontotta az altiszt munkaszerződését. /Szekeres Attila: Kivizsgálják az ügyet (Csendőrségi túlkapás Gelencén). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

2008. június 20.

A megyei csendőrség által szervezett nyílt napon Sepsiszentgyörgyön a szervezők csak román diákokat láttak vendégül. Az eset kapcsán a helyi sajtó által megkérdezett Sorin Barbu csendőrségi szóvivő rögtön megtalálta a választ: csak két iskolát tudtak meghívni, és ezeket teljesen véletlenül választották ki. A cikkíró az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult emiatt. /Blénessy Botond: Ne hagyjuk magunkat kiszorítani. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

2008. október 7.

„A választások előtt nem hiányzik egy újabb romák miatti konfliktus” – szögezte le György Ervin, Kovászna megye prefektusa. A prefektus a rendőrség és a csendőrség parancsnokait kérte, hogy vezényeljenek nagyobb számú rendfenntartó erőket Árapatak, Előpatak és Köpec térségébe, hogy folytonos járőrözés révén elriasszák a romákat a bűnözéstől. A többségében romák lakta településeken ugyanis a lakosság sötétedés után nem mer az utcára menni, mivel a bandákba verődött romák ellepik az utakat. „Lopják a mezőgazdasági terményeket, a tűzifát, a háziállatokat és a fémet, az érintett települések több lakója panaszkodik, és az elégedetlenség bármikor újabb konfliktushoz vezethet” – figyelmeztetett György Ervin. Idén már több verekedésig menő konfliktusok volt a romák és a lakosság többi része között. /Kovács Zsolt: Etnikai összecsapástól tart a hatóság. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

2008. október 10.

Szeptember 18-án az Országos Diszkriminációellenes Tanács ülésén megszületett a válasz a májusban lezajlott csendőrségi napok visszaéléseivel kapcsolatban: a magyarság tudatos mellőzésére vonatkozó panasz nem megalapozott. A csendőrség meghirdette a rendezvényt, a román iskola diáksága megjelent, és egyenlő bánásmódban részesültek a különböző nemzetiségűek, hisz a mindkét nyelven folyékonyan beszélő csendőrtiszt bizonyára mindkét nyelven elmagyarázta a gyerekeknek, hogy mire költik az adófizetők pénzét. Ennek ellenére meg kell írni a beadványt, akkor is, ha önkényesen értelmezik a törvényt, tudniuk kell, hogy nem tehetnek meg mindent. /Blénessy Botond, Sepsiszentgyörgy: Nem megalapozott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

2009. augusztus 14.

„Üdvözöljük a hivatalos honlapján Inspectoratul csendőr Judetean Gheorghe Doja Kovászna” – áll a háromszéki csendőrség hivatalos (!) honlapja magyar változatának nyitóoldalán. Gúnyt űz a magyar nyelvből a csendőrség honlapja. Az erdélyi alakulatok tevékenységét bemutató oldalak magyar tartalma a román változat, automatikus, számítógéppel történő fordítása – ismerte el a háromszéki csendőrség szóvivője. A honlapról megtudható, hogy a „helyettes prime ellenőr sef”, vagyis az egységparancsnok helyettese, elvégezte a „Police Academy „AICuza” Állam-és Jogtudományi Kar – csendőr pisztoly-osztályát”. Kiderült, Románia minden magyarok által is lakott megyéjében a csendőrség hasonlóan „fordította” magyarra a hivatalos honlapját. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester felháborítónak tartja a honlapot. Kifejtette: legalább öt éve mondja, hogy a rendőrségen, csendőrségen és tűzoltóságon magyarokat is kellene alkalmazni. A polgármester úgy tudja: a Belügyminisztérium Kovászna megyében 600 lejt ad havonta azoknak, akik más megyékből származnak és bérlakásban élnek. /Kovács Zsolt: Csendőr beszélni magyar. Erdély-szerte gúnyt űz a román csendőrség a magyar nyelvből. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

2009. augusztus 19.

A Háromszék Csendőr nem tudni magyar című jegyzetében bírálta a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség honlapjának magyar változatát, a rossz fordítás miatt. Sorin Barbu alezredes, a csendőrség szóvivője közölte, a honlapot kicserélik, a hibákat kijavítják. A főtiszt hangsúlyozta, nem állt szándékukban senkit sem megbántani, ők csak a magyar lakossághoz kívántak közeledni. /(sz.): Jól jött a bírálat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./

2009. augusztus 19.

Nehéz dolga van annak, aki magyarul szeretne tájékozódni a különböző állami hivatalok, megyei igazgatóságok, kirendeltségek honlapjain. A honlapokon kevés kivétellel, csak román nyelven, esetleg angolul szerepelnek a közhasznú, közérdekű információk. Még a nagyon kevés, magyar irányítás alatt álló intézmény közül is csak kettő vette a fáradságot Háromszéken, hogy magyar nyelven is elkészítse weblapját: a megyei közegészségügyi igazgatóság és az állategészségügyi igazgatóság. Háromszéket 75 százalékban magyarok lakják, tanügyi kérdésekben csak románul tájékozódhatnak a tanárok, szülők, diákok, pedig a tanfelügyelőségnek hosszú évek óta magyar a vezetője, Keresztély Irma. Nincs magyar nyelvű honlapja a megyei tanácsnak sem, állítólag készül. Botrányt kavart a csendőrség félresikerült, nyelvgyalázó fordítási próbálkozása, ők legalább megkísérelték a magyar tájékoztatást. Bár természetes lenne, a bukaresti minisztériumok, hivatalok honlapjain egyetlen magyar szó sincs. Többnyire van angol fordítás, némelyiknél németül és franciául is megtalálhatóak a legfontosabb adatok, de az ország lakosságának 7 százalékát kitevő magyarság anyanyelvén nem olvashat közérdekű információkat. Nem volt másképp tavaly, tavalyelőtt sem, amikor magyar miniszterek irányítottak egy-egy tárcát, és magyar hivatalnokok tömege lepte el a bukaresti közintézményeket. /Farkas Réka: Tájékozódjunk magyarul? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./

2009. október 1.

Garzonokat vagy kétszobás lakásokat bérelne a saját otthonnal nem rendelkező rendőrök számára a Hargita megyei rendőrség, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdőn, Balánbányán, Székelykeresztúron, Maroshévízen és Szentegyházán biztosítana szolgálati lakást a többnyire a Kárpátokon túli régiókból érkezett alkalmazottainak. Az intézmény saját honlapján és a helyi lapokban kért árajánlatot a bútorozott vagy bútorozatlan lakásokra. A nyár folyamán a Kovászna megyei csendőrség is bejelentette, szolgálati lakást biztosít a nem helybéli alkalmazottak számára. Felkérték Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, ajánljon megvásárolható lakást számukra, az elöljáró azonban azt tanácsolta, alkalmazzanak helybélieket csendőrnek. /Lakást bérelnek a rendőröknek Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998